Amikor megvettem sok éve, és elkezdtem olvasni, az első két oldal után tudtam….
Azóta, évenként egyszer, magamnak szánt ajándékként elolvasom.
Minden ismerős : illatok, színek, emberi jellemek, különlegességek, hétköznapi mágiák.
Sose kezdtem újra olvasni, ha nem voltam olyan hangulatban, amit ez a könyv megérdemel.
Amikor beleposhadtam egy időre valami hétköznapi pocsolyásba, nem rondítottam el a saját és a könyvbéli igaz, valódi, hétköznapok mágiájával élhető életemet azzal, hogy rosszkor olvasom.
Nem kapaszkodónak, nem felvidítónak, nem unaloműzőnek van.
Azért olvasom újra és újra, mert tudom, hogy élni így lehet, és jól esik, hogy más is így gondolta.
Olyan rábólintós könyv. Olyan, hát perszés. Olyan de jóhogyígyvanos. Szerintem. Nekem .
Két férfiról szól leginkább. Két klassz férfiról. Szerintem. Nekem.
Egy csöpp fájdalom azért van bennem : de kár, hogy nem férfi írta.
De ez már az én magán fájdalmam. Ez a könyvben nincs benne.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: