Nem érted, vagy nem mered megérteni az előző írásom lényegét.
Azt mondtad:
„ Ezt csak te hiszed. Ez csak a te igazságod.”
Tévedsz.
Ezt nem csak én hiszem, nem csak az én igazságom.
Ezt én tudom.
Mint ahogy az sem csak az én igazságom, hogy a víz vizes.
Egyszerű tény. Tőlem függetlenül. Tudom. Te is tudod. Ezzel a tudással élek, figyelembe véve ezt a tőlem független tényt.
Tehát:
Nem haragszom, és megbocsátom, hogy ripityomra törted a kedvenc vázámat, – hogy egy szelíd példát említsek, – de az ettől nem forr össze. Az már ripityom. Többé nem gyönyörködhetek benne, nem tehetek bele tavasszal tulipánt, gyöngyvirágot és orgonát, nyáron buja illatú rózsát, ősszel színes levelet, télen névnapra kapott csokrot.
És ez akkor is érvényes, ha én törtem össze a tiedet.
Ez nem az én igazságom.
Ez az igazság tőlem, tőled független.
Így van, mert így van.
Hiába nincs harag bennünk, és megbocsátottunk : a váza visszacsinálhatatlanul, visszafordíthatatlanul ripityom. Megtörténten. Következményként többé nem tudom beletenni a virágaimat.
Így van, mert így van.
Magam részéről igyekszem vigyázni minden vázámra.
Meg a te vázáidra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: