Prof.Dr.Bordörlájn Edömért, a hazudozás, menekülés, gyávaság és önfényezés doktorát, megszólította alkoholista szomszédja, hogy adjon már neki kölcsön hirtelen 35 ezer forintot. A doktor úr közölte alkesszal, hogy neki ugyan nincs egy fillérje se, ő így nem tud adni, pedig adna, ha volna, ő igen, de mert neki nincs miből, ott van a felesége, náluk mindent ő intéz, forduljon hozzá e kéréssel.
Ezt el is mesélte a feleségének – mondván, mindjárt jön hozzá a szomszéd pénz kérni -, aki megkérdezte tőle, hogy ugyan miért szabadította rá gyáván az alkoholistát, miért menekült ki rá hivatkozva és ráhárítva a felelősséget, már megint, és mint mindig, miért nem mondta neki egyenesen – mint férfi a férfinak, ugyebár, egyik férfi díszpéldány a másiknak – hogy nem adok, mert nem adok.
A doktor úr könnybelábadt szemmel, szemrehányóan, az ő sajátságos műjóságával nézett a feleségére, és elcsukló hangon azt rebegte, hogy a jószomszédság érdekében gondoltam, TE adsz neki.
A nő, hívjuk mondjuk Lilithnek – akármelyik változat szerint, amit a férfiak aggattak rá – ekkor kezdte nagyon kultúrált, választékos szavakkal illetni a férfit, és elmondani neki, hogy akár az anyagi helyzetüket, akár az alkoholista alkoholra elbaszott rengeteg pénzét, az alkoholosan elkövetett 10 -12 karambolját, tönkretett családját nézi, esze ágában sincs egy fityaszt se adni a szomszédnak, amit meg is fog neki egyenesen és kerek perec mondani. A jószomszédi viszonyhoz hozzátartozik a nyájas köszönés, némi beszélgetés, az avarsöprés, a hólapátolás, de a pénzkölcsönzés, az nem.
Gyűlölettel mérte végig a doktor úr a feleségét, és megvetően ráhörrent : bezzeg a lányodnak meg a barátodnak azonnal adnál.
Na. Hát ilyen és ezért professzor ő.
Lilith nevű asszonya további kérdéseit, kijelentéseit és mélyreható jellemzését a hímnemről, egyénekre lebontva, most nem részletezem.
Nincs hozzá kedvem.


Na, igen…