Olyan színes a világ.
Annyi minden belefér.
Nincs nap, hogy ne érne új szín, új rácsodálkozás, új érzés, új érzelem.
Röhögés a lányommal, tele öníróniával és pazar humorral.
Elmélyült beszélgetések vele és az arra készekkel.
Fecsegés a felszínesekkel.
Játék és gyengédség a kutyámmal.
(Majdnem) végtelen türelem az idő múlása miatt kétségbeesettekkel.
Kaján vigyorgás a sose-tanulókon.
Mérgelődés, mert nem értik, vagy én nem értem.
Megértés a félőkkel.
Együttérzés a együttérezhetőkkel.
Ejnyézés a maguktól elszállók miatt.
Ezt-nem-kéne-baj-lesz-ebbőlözés a mohókkal.
Továbblépés a megbántók bántásából.
Pofavágás és fejcsóva a hülyék hülyesége miatt.
Rácsodálkozás az ősz tobzódására.
Öröm a létezésért.
Meg a létezés lehetőségéért.
Meg a létezőkért.
Meg hála.
Mindezért.
Is.
A majdnem végtelen türelem emiatt csak majdnem :)!
Igen. Mondjuk az en napjaimban azért előfordul a “gutaütés a hülyéktől” is időnként, de azért teljesen igaz, hogy szép, színes egy nap, ha az ember lelke nyitott rá.