Van már vagy egy éve, hogy első pillantásra beleszerettem.
Tátott szájjal bámultam rá egy darabig, majd közelebb mentem. A szemébe néztem, ő vissza. Odaléptem, átöleltem, magamhoz szorítottam erősen. Hozzám simult, nem tiltakozott. Annyira jólesett !
Aztán továbbmentem, nélküle, még párszor visszanéztem rá, de nem mentem vissza érte.
Még akkor elmeséltem Barátnak a nagy pillanatot.
És lássatok csodát velem együtt, tegnap – Barát hathatós közreműködésével és kommendálására – hozzám költözött.
Mint megtudtam, Indonéziában született, de a gyökerei az Északi-sarkhoz kötik.
Gedeon a neve, gyönyörűszép naaagy-naaagy jegesmaci, hófehér, finom, puha, meleg, ölelős, bújos.
Az éjszakát már együtt töltöttük.
…és ezt most álmodjuk…:)
Már látom az oldal selfie-t, és a nózikat. 🙂
És szép ez az északi-fényes kép is.
Na, így már értem. Nagyon várom, hogy én is megismerhessem ŐGedeonságát.