Nekem ebből az egészből elegem van, mondta Józsi a söröskriglijébe bámulva. Az asszony folyton rámszól, nyaggat, hogy a pénz a fürdőszobára kell, nem a hobbimra, merthogy potyog a csempe, meghogy miért nem intéztem időben amit kell, mert így lemaradtunk róla. Én ezt nem bírom tovább…Igazadvan, tesó, mondta neki Janó, nekem is elegem van ezekből a zaklatásokból, amit az asszony csinál. Az a folytonos macera, a zaj, a porszívóé, a rendmánia, folyton körbetakarít, nem hallom tőle a múlt heti meccs összefoglalójának az összefoglalóját, még a kulcsomat se rakhatom, ahova akarom, naés, ha reggel dühöngök, ha nem találom, dühöngeni se dühönghetek anélkül, hogy ne tenné a pikirt megjegyzését a rend lényegéről, meg a vásárlás, meg az a gyeremársegítsegykicsitneatévétbámuld állandó mantrázása…unom, utálom..az egészet. Ne is mondjátok, csapott a saját félig üres kriglijével a kocsmaasztal helyett Józsiék konyhaasztalára Lacasz, merthogy ott iddogáltak. (Majd az asszony eltakarít meg kiszellőztet, vigyorgott bambán Józsi a cigifüstön keresztül, mikor beugrottak országos cimborái egy kis megbeszélésre.) Kibírhatatlan nálunk is a hangulat, folyton csak a számonkérés, meg a kérdések zápora, holvoltál, mikorjösszhaza, mikor csinálod meg, amit tavalyelőtt igértél vagy százszor, hát sürget, mit sürget, jó munkához idő kell, meg a bujjunk már össze, folyton sürget ebben is, hát kinek van kedve ezek után az unytyumpuntyumhoz, na meg a retyerutyája, hát.. azokkal is csak a gond…Ez már elviselhetetlen.
Bánatukban, sanyarú, rabszolga életük feletti kesergésükben törni kezdték a fejüket :
csináljunk már valamit, ahol szabadok vagyunk, ahol azt csinálunk, amit akarunk, akkor, amikor akarunk, ahol nem parancsol nekünk senki, ahol kaland van, ahol megmutathatjuk, hogy igazi férfiak vagyunk, többre hivatottak a háziférjnél, ahol végre kockáztathatunk, merészen, bátran, ahol ha úgy szottyan kedvünk, az árokban alszunk, felettünk a csillagos égbolttal, nő nélkül, végre, beleduma nélkül, mi férfiak, együtt.. nyugalomban…szabadon…békében!
Rövid, de lényegretörő eszmecserét követően, józan és megfontolt férfi módjára izibe kitörték a harmadik világháborút.
Mondjuk, egyik se lett tábornok.
Mert aki tábornok lett, az még náluk is szabadabb férfi akart lenni annakelőtte…
Béke porainkra, mondta a Föld annakutána.
…mér’pont most? – kérdé Józsi, ha az asszony megkéri valamire.
…Há’mer’ múlt héten se, meg előtte se csináltad meg, aztán megkéne… – mondá az asszony.
…Neked minden azonnal kell. Nem ért volna rá később? – kérdé Józsi.
….és végül még a harmadik világháború sem tört ki, mert mindenki azt kérdezte: mér’ pont most?